
Dr. Alfred A. Tomatis (1920 – 2001) francia fül-orr-gégész, kutató és feltaláló volt, akit a hallás és a kommunikáció kapcsolatának úttörő kutatójaként tartanak számon.
Pályafutását orvosi tanulmányai után Párizsban kezdte, ahol a Sorbonne Egyetemen szerzett orvosi diplomát, majd fül-orr-gégészetre specializálódott. A második világháború idején a Francia Légierő orvosa volt, és ekkor kezdett érdeklődni a zajártalom és a halláskárosodás kérdései iránt – különösen a pilóták hallásának romlása kapcsán. Ez az élmény később döntően befolyásolta kutatásait a fül és a hang közötti összefüggésekről.
1940-es évektől kezdve Dr. Tomatis a párizsi katonai és ipari környezetben dolgozott, ahol számos énekessel és zenésszel is kapcsolatba került, akik hangjuk elvesztésére panaszkodtak. Rádöbbent, hogy sok esetben a probléma nem a hangszalagokban, hanem a hallásban rejlik. Ez vezette el ahhoz a felismeréshez, hogy a fül nemcsak érzékszerv, hanem a hangképzés és a kommunikáció „irányító szerve” is.
Kutatásai nyomán az 1950-es években fogalmazta meg a ma „Tomatis-hatásként” ismert három elvet:
Ezeket az elveket 1957-ben a Francia Akadémián is bemutatta, és tudományosan elismerték. Ugyanebben az időszakban fejlesztette ki az Elektronikus Fület (Electronic Ear), amely speciális hangszűrőkkel és frekvenciaváltásokkal stimulálta a hallásrendszert.
Dr. Tomatis felfedezései révén világossá vált, hogy a hallás és a beszéd, valamint a mozgás és a figyelem szorosan összefüggnek. Elmélete szerint a „hallás” (fizikai érzékelés) és a „hallgatás” (figyelmes, aktív észlelés) két különböző funkció, és az utóbbi a tanulás, a kommunikáció és az érzelmi egyensúly kulcsa.
Tomatis kifejlesztette az úgynevezett „Elektronikus Fül” („Electronic Ear”) eszközt, amely segítségével a halláscsatornát – a közép-fül izmait, csonti vezetést és a fül-agy kommunikációt – célzottan lehetett stimulálni.
A módszerének központi eleme, az auditív stimuláció, olyan speciális zenei és hanganyagot használ (főként Mozart-műveket, gregorián éneket és az anya hangját), amelyek célja a középfül izmainak és az agyi hallóközpontoknak a tréningezése. A zene és a hang-változtatások célja az volt, hogy beinduljon az agyi plaszticitás: a halló és figyelő rendszer újrarendeződése révén javuljon a fül-agy kapcsolat, a hallásfeldolgozás, a figyelem, a mozgáskoordináció és a kommunikáció.
Dr. Tomatis a világ számos országában tartott előadásokat, és több ezer terapeutát képzett. 1970-es évektől rendszeresen járt Kanadába, ahol Torontóban megalapította a Tomatis Központot, amely később The Listening Centre néven működött tovább.
A Tomatis-módszert ma több mint 75 országban alkalmazzák, főként beszéd- és nyelvterápiában, tanulási nehézségek, autizmus, figyelemzavar, diszlexia, szenzoros integrációs problémák és stresszkezelés terén. Számos tanulmány mutatott ki javulást az auditív feldolgozás, a figyelem, a beszédkészség és a szociális viselkedés terén.
Dr. Tomatis 2001-ben hunyt el.
A módszert számos területen alkalmazták: tanulási nehézségek, beszéd- és nyelvi zavarok, figyelem-hiány/hiperaktivitás (ADD/ADHD), autizmus spektrum-zavar (ASD), mozgáskoordinációs problémák, érzelmi és viselkedési nehézségek terén.
Néhány konkrétabb kutatási eredmény: